Sportváltás helyett NER-folytatás: a Tisza Párt is megőrizné a jelenlegi sportfinanszírozást
Kulcsár Krisztián, a Tisza Párt sport munkacsoportjának tagja kiállt a jelenlegi sportfinanszírozási rendszer mellett, miközben pártja rendszerváltást hirdet. A paradoxon jól mutatja: valójában senki sem akar igazi változást a magyar sportban.
A Magyar Olimpiai Bizottság volt elnöke, Kulcsár Krisztián nemrég úgy nyilatkozott, hogy "a sportra fordított támogatások mértékével egyetért". Ez különösen meglepő egy olyan párt emberétől, amely a "Rendszerváltást!" hívószóval indult útjára. Miért kellene mindent lebontani, csak éppen a sportban maradjon minden a régiben?
A NER sportjának három pillére
A jelenlegi rendszer három alapelvre épül. Első a sport szakralitása: a hatalmas közpénz-ráfordítás elfogadtatása azzal, hogy a sport a nemzet megmaradásának záloga. Másodszor a rejtett finanszírozás: az EU-szabályok miatt a politikai befolyást el kell rejteni, ezért jönnek a TAO-támogatások, vállalati szponzorációk, köztelevíziós jogvásárlások.
Harmadszor pedig a teljes politikai kontroll fenntartása a sport felett, miközben formálisan civil szervezetek működtetik.
Mi lenne a valódi alternatíva?
Két szélsőség között mozoghatunk. Az egyik a teljes államosítás - mint az 1950-es években. Egy gigantikus sportminisztérium alá bekötni mindent, világos célokkal és elszámolással. Rövid távon hatékonyabb lehetne, kevesebb pénz "szivárogna el", mint most.
A másik véglet a tiszta piacgazdaság: mindenki annyit fizet a sportért, amennyit akar és tud. A hivatásos sport saját bevételeiből működne, a gyerekek sportolását a családok finanszíroznák. Igen, kevesebb olimpiai érem járna ezzel, de a játék öröme örök maradna.
A magyar sport válaszúton
Magyarország az EU-ban arányaiban a legtöbbet költi sportra az elmúlt 15 évben. Mégis, sem a sportolási aktivitásban, sem a labdarúgásban, sem az olimpiákon nem jött az áttörés. A korábbi hanyatlást sikerült megállítani, de többre nem futotta.
A világ sportja változik, az európai modell átalakulóban van. A szabadidős tevékenységek között egyre erősebb a verseny. Innovációra, rugalmasságra, versenyképességre van szükség, amit az állami modell nem tud biztosítani.
A váltáshoz valódi piacgazdaságra lenne szükség a sportban: a szereplők a fogyasztók kiszolgálásából éljenek meg, és ha veszteséget termelnek, bezárjanak. De ki akar itt valódi versenygazdaságot?
Kulcsár szavaiból úgy tűnik, az új politikai erő sem kíván változtatni. Persze, ők majd nem lopnak, hatékonyabban működnek majd... Túl jól ismerjük már ezt a mesét.