Negyven év múltán: a brazil győzelem és a mexikói kudarc tanulságai
Március 16-án negyven éve annak, hogy magyar válogatottunk 3-0-ra legyőzte a brazil labdarúgó-válogatottat Budapesten. Ez a győzelem azonban, bár szép eredmény volt, inkább ártott, mint használt a csapatnak a közelgő mexikói világbajnokság előtt.
A megtévesztő siker
Az 1986-os budapesti győzelem eredménye még a legendás 1966-os londoni 3-1-es sikernél is imponálóbb volt, de maga a mérkőzés felejthető maradt. Nemcsak azért, mert tét nélküli barátságos találkozó volt, hanem azért is, mert a brazilok tartalékosan álltak fel. Hiányzott az isteni Zico, továbbá Falcão, Socrates, Edinho és Cerezo is.
Mezey György szövetségi kapitány később így fogalmazott: "Jobb lett volna, ha a brazilok rúgnak nekünk egy hármast." Ez a győzelem ugyanis megerősítette a játékosokban azt a hitet, hogy mindenkinél jobbak. Egy kiütés talán helyretette volna az elkényeztetett fiakat.
A mexikói kudarc anatómiája
Benedek Szabolcs Mezey György életrajzában részletesen elemzi a mexikói világbajnokság kudarcának okait. A korai kijutás után a csapat morálisan és fizikailag is gyengült. A sikerek és a sztárolás miatt csökkent a játék iránti alázat. A játékosok hittek magukban és abban, hogy a vébé után jövedelmező nyugati szerződéseket kapnak majd.
A válogatott első volt Európában, második a világranglistán. Ez még a legbölcsebb embert is elvakíthatja. A játékosok kezdték azt hinni, hogy tényleg jobbak, mint amilyen jók voltak valójában.
Az összeomlás pillanata
A szovjet-magyar mérkőzésen ez az önbizalom törött szét. Az első négy percben kapott két gól után egy leszálló ágban lévő, hitevesztett csapat állt szemben a felszálló ágban lévő Lobanovszkij-gárdával. A találkozó pillanatában a szovjet csapat egy válságból jött ki, mi egy válságba mentünk bele.
Mezey önkritikusan elismerte: talán menteni kellett volna a menthetőt, minimalizálni a vereséget. De egy szárnyalásra született csapat nem tud csúszni-mászni, ha akar sem.
Negyven év távlatából
Azóta negyven év telt el, és máig nem tudtunk kijutni egyetlen világbajnokságra sem. Magyarország kis ország, nem vagyunk kint a világelitben sem iparban, sem mezőgazdaságban, sem oktatásban. De fociban egykor igen voltunk, és ez tette különlegessé a magyar futballt.
A 2026-os világbajnokság is nélkülünk lesz, de jön 2030. Ha negyven szűk esztendőt kibírtunk, ezt az újabb négyet is kibírjuk. Két dolog szólhat mellettünk: talán emelik a létszámot 64-re, és kicsi az esélyünk a demoralizáló, túlzott önbizalomra.