Sporttámogatás: valódi rendszerváltás vagy álváltozás?
Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság korábbi elnöke és jelenlegi Tisza Párti tag szerint "a sport kiemelt támogatása megmarad". Ez a kijelentés azonban ellentmondásban áll pártja "Rendszerváltást!" szlogenével.
A NER sportjának valódi arca
A jelenlegi sportfinanszírozási rendszer három pillére:
Első: A sport szakralitása, amely hatalmas közpénzek elfogadtatását szolgálja. A nemzet megmaradásának ürügyén kozmikus értéket tulajdonítanak a sportnak, miközben a valódi magánfinanszírozás elhanyagolható szerepet játszik.
Második: Az EU szabályok miatt rejtett keresztfinanszírozások rendszere: TAO támogatások, politikai döntések vezérelte vállalati szponzoráció, közmédia jogvásárlásai.
Harmadik: A politikai befolyás áthatja a teljes rendszert, a miniszterelnök informális irányításától kezdve a "hazai csapatok felé lejtő pályákig".
Alternatívák: államosítás vagy szabadpiac?
Két szélsőséges modell létezik:
Teljes államosítás: Az 1950-es évek mintájára gigantikus sportminisztérium alatt működne minden. Rövid távon hatékonyabb lehet célok elérésében, de a múlt tapasztalatai óvatosságra intenek.
Tiszta piac: Mindenki annyit fogyasszon sportszolgáltatásokból, amennyit meg tud fizetni. A hivatásos sport saját bevételeiből élne, az olimpiai szereplést magánadományok finanszíroznák.
A magyar sport korlátai
Magyarország az EU-ban arányaiban a legtöbbet költi sportra az elmúlt 15 évben, mégis elmaradnak az áttörések. Sem sportolási aktivitásban, sem labdarúgásban, sem olimpiai eredményekben nem sikerült jelentős javulást elérni.
A világsport átalakulása közben innovációra, rugalmasságra és versenyképességre lenne szükség, de az állami modell tapasztalatok szerint kevéssé ösztönöz fejlődésre.
Ki akar valódi változást?
A kérdés jogos: tényleg változást akar-e bárki is? A "Stop Stadion!" programok és "NOlimpia!" petíciók ellenére továbbra is épülnek a stadionok, a TAO rendszer működik, és minden párt politikusai részt vesznek a rendszerben.
Az új politikai erők sem kívánnak lényegi változást, csupán "hatékonyabb" működést ígérnek. Túl jól ismerjük ezt a forgatókönyvet.
A magyar sport valódi megújulásához nem egyszerűen "több piacra" lenne szükség, hanem arra, hogy a sportszervezetek a fogyasztók kiszolgálásából éljenek meg, és csak annyi sikert érjenek el, ami maximalizálja profitjukat.
De ki mer valóban versenygazdaságot a sportban?