Gerendás György: A magyar vízilabda legendája a nyugdíjas évekről

Gerendás György, a magyar vízilabda legendás alakja, másfél éve vonult nyugdíjba. Az 1976-os olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes és Európa-bajnok játékos, majd több mint három évtizedig sikeres edző most csendes vidéki környezetben éli mindennapjait Pázmándon, a Velencei-tó közelében.

Búcsú a nagy medencéktől

A február 23-án 71. születésnapját betöltött Gerendás György számára a nyugdíjas lét jelentős váltást hozott. "Soha nem képzeltem el úgy, hogy nyugdíjasként fogom befejezni. Mindig úgy gondoltam, hogy meccs közben ér majd el a vég" - vallotta be őszintén.

Az egykori vízilabdázó most Pázmándon él feleségével, ahol két kutyájuk, egy pumik és egy pulik társaságában tölti napjait. A házat körülvevő kertben szeretne természetközeli, paraszti életet élni, bár elismeri, hogy a kertészkedésben még amatőr.

A horgászat mint menedék

"A hobbim, a pecázás sokat segített" - mesélte Gerendás György. "Az, hogy a pólós közegben mindig száz fokon égtem, azzal egyenlítődött ki, hogy hibernációhoz közeli állapotban ültem a vízparton és horgásztam."

A Szigetszentmiklósról való költözés kényszerű volt. "A mellettünk lévő házat eladták, és egy hangulatos kocsmát alakítottak ki. Ha éveken át ugyanaz az öt-tíz ember néz rád, azt megszokod, de ha minden nap másik tíz, azt képtelenség" - magyarázta a váltás okát.

Kritikus hangok a mai vízilabdáról

A magyar vízilabda jelenlegi állapotáról kemény szavakkal nyilatkozott: "Felgyorsult a világ, felgyorsult benne minden, így a vízilabda is. Nagy rohanássá vált a játék, amiből egyre inkább eltűnt a felelősség minden érintett részéről."

Különösen a bírói teljesítményt kritizálta: "Régen egy meccsen volt nyolc-tíz kiállítás, ma fújnak 30-40 ítéletet, abból öt téves, de ki veszi észre? Senki. Felelősségvállalás a nullával egyenlő."

Büszkeség és elismerés

Pályafutása legfontosabb pillanatai között említette az 1981-es év vízilabdázója címet és az olaszországi elismerést. "Csapatjátékosként címeket nyerünk, ez természetes. Nekem ami plusz, hogy a szakma, játékostársak, edzők, sportújságírók ismerték el a teljesítményemet."

A szövetségi kapitányság elmaradt álma

Egyik legnagyobb vágya, a szövetségi kapitányság sosem teljesült be. "Nagyon szerettem volna szövetségi kapitány lenni" - vallotta be. Az 1997-es választáson való vereség után két évig "borzasztóan nehezen" viselte a helyzetet.

A nyugdíjas évek azonban békét hoztak számára. "Ha kérdeznek, akkor lesz véleményem, ha nem, akkor megtartom magamnak. És egyáltalán nem csinálok hiúsági kérdést abból, ha nem kérdeznek" - fogalmazott a legendás vízilabdázó.