A dollár uralma megingathatatlan? – Brüsszel és a globális pénzügyi rendszer valósága
A nemzetközi pénzügyi rendszerben a dollár dominanciája továbbra is vitathatatlan, annak ellenére, hogy a jegybankok egyre több kételyt fogalmaznak meg az amerikai gazdaságpolitikával szemben. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Hitelintézeti Szemle által szervezett konferencián Massimiliano Castelli, az UBS Asset Management vezető szakértője mutatta be tanulmányát, amely rávilágít: a globális elégedetlenség ellenére a dollár pozíciója szilárd marad. A rendezvényt Virág Barnabás, az MNB elnökének főtanácsadója nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy a dollár szerepének megkérdőjelezése még hat-hét évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna.
Miért nem mozdulnak a tartalékok?
Castelli előadásában kifejtette: a jegybankok és más hivatalos intézmények egyre bizonytalanabbak a dollár intézményi alapjait illetően, ám ez a bizonytalanság nem tükröződik a portfóliókban. A szuverén ügyfelekkel folytatott beszélgetések ma már rendszeresen geopolitikai témákkal – vámok, szankciók, háborús konfliktusok – kezdődnek, de egyetlen jegybank sem csökkentette érdemben dollárkitettségét. Ennek oka a strukturális korlátokban keresendő: az amerikai tőkepiacok mélysége, likviditása, a dollárban denominált biztonságos eszközök kínálata, valamint a Federal Reserve válsághelyzetekben nyújtott korlátlan likviditása olyan erők, amelyek a hangulatingadozásoktól függetlenül is dominánssá teszik a dollárt.
Az euró és a jüan esélyei
A dollár alternatívái mind korlátozottak. Az euró aránya a globális tartalékokban 22-23 százalékon stagnál, és a dollárral szembeni szkepticizmus sem hozott érdemi tőkebeáramlást. Ennek oka, hogy Európának hiányzik egy egységes, biztonságos menedéket nyújtó kötvénypiac. Castelli egy jegybankár anekdotájával illusztrálta a helyzetet: a diverzifikáció során a szakember sem volt biztos abban, mi a különbség az olasz és a francia állampapírok között. A kínai jüan szerepét továbbra is korlátozza a korlátozott konvertibilitás és a tőkekontroll, aránya egyszámjegyű szinten stagnál. Az arany sem léphet a dollár helyébe rendszerszintű horgonyként, mivel illikvid, és nem alkalmas nagy léptékű piaci beavatkozásra.
Magyar szempontok és tanulságok
A panelbeszélgetésen Rékási Róbert, az MNB főosztályvezetője felhívta a figyelmet arra, hogy a tanulmány szűkebb definíciója alábecsülheti a kereskedelmi számlázásban és a fizetési rendszerekben zajló elmozdulásokat. Kiemelte, hogy a jegybanki aranyvásárlások – amelyek 2022 után megduplázódtak – a dedollarizáció legvilágosabb jelei, bár a közép- és kelet-európai jegybankok tartalékai túlnyomórészt euróalapúak. Heinz Frigyes Ferdinánd, az OTP Alapkezelő globális vezetője az amerikai adósság fenntarthatóságára hívta fel a figyelmet, és a mesterséges intelligencia szerepét is hangsúlyozta a dollár eszközeibe vetett bizalom alakításában.
Mi várható a jövőben?
Castelli alapforgatókönyve szerint a dollár aránya a tartalékokon belül folytathatja fokozatos csökkenését, akár az 50 százalékhoz közeli szintig is, de továbbra is a globális pénzügyi rendszer horgonya marad. A dollár hanyatlásának hirtelen felgyorsulása valószínűleg belső okokra – például a Fed függetlenségének elvesztésére vagy egy kötvénypiaci válságra – vezethető vissza, nem pedig egy versenytárs felemelkedésére. A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a tartalékdeviza-státuszban bekövetkező átmenetek mindig fokozatosak, és a jelenlegi átmenet különösen tartósnak bizonyulhat. A történelem tanúsága szerint az ilyen elmozdulásokat időnként válságok váltják ki, ezért az Egyesült Államokban, Európában és Kínában hozott döntések figyelése kritikus fontosságú.