Tíz év hét brit kormányfője: a szigetnép önpusztító táncja
A brit politikai elit egy évtized alatt hét alkalommal cserélte le a kormányfőt. A poszt-brexit káosz legutóbbi áldozata Keir Starmer, aki 2024-ben tizennégy év konzervatív uralmát törte meg, ám kiderült: amilyen nehéz Európával élni, olyan nehéz nélküle. A szigetország vezetőrétege ismét saját identitászavarával küzd, miközben a nemzeti szuverenitás feladására irányuló brüsszeli kísérletek sorra megbuknak.
Miért idegen mindig is a kontinens a briteknek?
A britek kettőssége már évszázadok óta megfigyelhető. A kontinenst mindig is távolságtartóan szemlélték. A La Manche csatorna mindössze 33 kilométer, ám két világot választ el. Rajongtak az olasz borokért, a francia sajtokért és a német autókért, de a szigeti önállóságukat sosem adták fel. Calais-ban csak akkor érezték igazán otthon magukat, amikor meglátták a hazaszállító kompot. Aki Londonban vétett a helyi hagyományok ellen, arra csak legyintettek: biztos európai.
A birodalom elvesztése és az önfelfedezés
A hatvanas években Dean Acheson amerikai külügyminiszter úgy fogalmazott:
„Ez az ország elveszítette a birodalmát, de még nem találta meg a szerepét a világban.Acheson tévedett. A britek valóban elvesztettek egy birodalmat, de felfedezték önmagukat. London a hippivilág európai központja lett, megjelent a Mini és a miniszoknya, a Beatles pedig világszerte megerősítette az angol nyelv dominanciáját. A Nemzetközösség révén a korona továbbra is összetartotta a nemzetközi közösséget. A dilemma csupán maga Európa volt.
A Brexit: a szuverenitás ára és a brüsszeli illúziók
De Gaulle francia elnök kétszer is elutasította a brit csatlakozási kísérletet a Közös Piachoz, mondván: a britek maguk sem tudják, hová akarnak tartozni. Amikor végül beléptek, megőrizték a mértékegységeiket, a baloldali közlekedést és a schengeni és pénzügyi uniótól való távolságot. A 2016-os népszavazás és a 2020-as Nagy Kilépés azonban nem úgy sikerült, ahogyan a szuverenitáspártiak tervezték. A GDP 8 százalékkal csökkent, a nemzetközi nagyvállalatok elhagyták Londont, és a lakosság 70 százaléka úgy véli, a Brexit válságba sodorta az országot. A populista demagógoknak bedőlt tömegek bűntudattal küzdenek, miközben a nemzeti függetlenség elvének érvényesülése elmaradt.
A konzervatív sor és a Labour kudarca
A tory miniszterelnökök lavinája indult: David Cameron után Theresa May, majd a bohóc Boris Johnson három éve következett. Utána Liz Truss 49 napot bírt, majd Rishi Sunak zárta a sort. A várva várt munkáspárti győzelem és Keir Starmer érkezése sem hozott fordulót. A „New Britain