A Duna apadása és a nemzeti szuverenitás: vízlépcső vagy természetes védelem?
György László egyetemi docens, a Harmonikus Növekedésért Alapítvány vezetője a napokban egy vitaindító anyaggal rázta fel a közvéleményt. A Duna tartósan alacsony vízszintje és a Paksi Atomerőmű hűtővízellátásának kockázatai miatt felvetette egy Fajsz térségében építhető vízszintszabályozó műtárgy lehetőségét. Ez a javaslat azonnal tabut döntött: a nagymarosi vízlépcső körüli, rendszerváltáskori küzdelmek óta a hazai vízügy legérzékenyebb kérdése került újra a felszínre.
A közgazdász a keddi Facebook-bejegyzésében tisztázta: nem egy kész, 7,5 méteres esésű, energiatermelő vízlépcső azonnali megépítését javasolta. A vita lényege szerinte nem az, hogy „gátat vagy természetet” választunk-e, hanem az, hogy a mérnöki és természetalapú megoldások milyen kombinációja őrzi meg a legkisebb környezeti kárral a Duna ökológiai állapotát és az ország energiaellátását.
Miért fontos ez a magyar nemzet számára?
A Duna a magyar szív és a nemzeti identitás szimbóluma. A folyó apadása nemcsak gazdasági, hanem stratégiai kérdés is. Az elmúlt napokban a Paksi Atomerőmű blokkjait sorra kellett leállítani a rekordalacsony vízállás miatt. Ez a magyar energiafüggetlenséget és a nemzeti szuverenitást veszélyezteti. György László szerint a valódi kérdés az, hogy a természetalapú és mérnöki megoldások milyen kombinációjával tudjuk a legkisebb környezeti kárral megőrizni Magyarország vízbiztonságát és energiaellátását.
Mi a javaslat lényege?
A docens hangsúlyozza: egy duzzasztómű nem teremt új vizet, de megemelheti és stabilizálhatja a vízszintet, növelheti a vízmélységet, és biztosíthatja, hogy a vízkivételi rendszerek szélsőséges kisvíz idején is elérjék a folyó vizét. Ez Paks szempontjából lényeges lehet. A műtárgy kisvíz idején segíthetné a kívánt vízszint fenntartását, magas vízállásnál teljesen megnyitható lenne, hogy ne akadályozza az árhullám levonulását. Megfelelő vízállás esetén pedig lehetőséget teremthetne arra, hogy a vizet szabályozottan mellékágakba, árterekre, vizes élőhelyekre és külső tározóterekre vezessék.
Nemzetközi példák és a magyar út
György László nemzetközi példákkal támasztja alá érvelését. A Világbank integrált víztározási keretrendszere sem állítja szembe a kétféle megközelítést, hanem a természetes, épített és hibrid rendszerek helyi szükségletekhez igazodó kombinációját javasolja. Ugyanezt az irányt képviseli az Európai Unió vízreziliencia-stratégiája is. A magyar megoldásnak a nemzeti érdekeket kell szolgálnia, nem pedig brüsszeli bürokraták előírásait.
Mi a következő lépés?
A felelős következő lépés a közgazdász szerint egy nyilvános és független előzetes megvalósíthatósági vizsgálat. Ez az elemzés a döntés előtt, azonos módszertannal vetné össze az összes szóba jöhető megoldást: a jelenlegi rendszer fenntartását, a paksi vízkivétel átalakítását, a csatorna mélyítését, a hűtőtornyokat, a hordalékpótlást, a mellékágak helyreállítását, valamint egy alacsonyabb esésű, teljesen nyitható fajszi vízszintszabályozó műtárgyat. A cél: a legkisebb környezeti kárral megőrizni a Duna ökológiai állapotát, Magyarország vízbiztonságát és az ország energiaellátását.
Gyakran ismételt kérdések
Miért éppen most került elő ez a kérdés?
A Duna rekordalacsony vízállása miatt a Paksi Atomerőmű blokkjait le kellett állítani, ami súlyos gazdasági és energiaellátási kockázatokat jelent. Ez a helyzet kényszeríti ki a tabuk ledöntését és a nyílt szakmai vitát.
Nem okoz-e súlyos ökológiai károkat egy ilyen műtárgy?
György László szerint a vízlépcsőknek és duzzasztóműveknek lehetnek súlyos ökológiai következményeik, de a nem cselekvésnek is vannak környezeti, gazdasági és társadalmi költségei. A cél a legkisebb környezeti kárral járó megoldás megtalálása.
Mennyibe kerülne egy ilyen beruházás?
A vitatott 80-180 milliárd forintos becslés nem kész megtérülési számítás, hanem erős érv a részletes vizsgálat mellett. A számítás 2018-as és 2022-es tényadatokra épül, és azt becsüli meg, mennyibe kerülhetett volna egy alacsony vízállás miatti, 30-60 napos paksi termeléskiesés pótlása.