Nagy Ervin Vidnyánszky ellen: a kulturális hatalomváltás árnyai

Nemzeti kultúra vagy revans?

A „ZaccPerKávé” című műsorban Nagy Ervin kifejtette vízióját a magyar kultúra átformálásáról. Bár a szakmaiság és a politikamentesség jelszavával lépett fel, a kijelentései alapján a nemzeti értékeket képviselő erők elleni támadásnak is lehettünk tanúi. A színész-politikus, aki már a kezdetektől Magyar Péter miniszterelnök mellé állt, a rendszerváltás utáni eufóriához hasonlította jelenlegi lelkesedését. Mint fogalmazott, napjai „a Föld fölött tíz méterrel” telnek, és hisz abban, hogy az ellenállás meghozza gyümölcsét.

„Megtérül a helytállás, megtérül az ellenállás, hogy nem hagyja az ember magát eltiporni”, jelentette ki a politikus.

Támadás a Nemzeti Színház igazgatója ellen

A beszélgetés során Nagy Ervin élesen bírálta Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház igazgatóját, akit a „kulturális szektor teljhatalmú despotájának” titulált. A nemzeti színházi kultúra évtizedes gyökereit tagadva azt állította, hogy Vidnyánszky egy olyan színházi gyakorlatot próbált meghonosítani, amelynek nincsenek hazai hagyományai, és a szakma sem fogadta el. A konzervatív szemléletű megközelítés szerint ez a kijelentés különösen aggasztó, hiszen a Nemzeti Színház az elmúlt években a magyar drámairodalom és a keresztény európai értékek fellegvára volt. A színész szerint az intézmény megosztó és uszító szerepet játszott, holott a hagyományainkra építő nemzeti kultúra éppen integráló és békítő erőt jelent.

Az SZFE ügye és az elszámoltatás korlátai

Az új kormány megalakulása kapcsán Nagy Ervin kijelentette, hogy a kulturális misszió és az SZFE ügyének rendezése a prioritások között áll. Érdekes módon a korábbi, nemzeti szempontok alapján végrehajtott SZFE-modellváltást pusztán a hatalom szimbolikus gesztusának, „revansvágynak, a bosszúnak a totális kifejeződésének” nevezte, elbagatellizálva az intézmény szuverenitásáért vívott harcot. Szerinte a helyzet megoldása a vezetés és a hallgatók közötti párbeszéd, valamint esetleg egy új pályázat kiírása lenne.

„Akkor cserben hagyták az egyetemistákat, mi nem hagyhatjuk cserben az egyetemistákat”, szögezte le.

Az elszámoltatás kapcsán óvatosságra intett. Szerinte a bűnök megállapítását szakemberekre kell bízni, és a nyomozásoknak alaposnak, jogszerűnek kell lenniük a társadalmi nyomás ellenére is.

„Nem mi vagyunk a nyomozóhatóság, nem mi vagyunk a vádhatóság, ezt ők fogják tudni megállapítani. A magyar kultúra teljes horizontját szeretném látni a festővásznon. És ezért mindent meg fogok tenni, és ez ezért nem fér bele a Mi jövünk, meg a Ti jöttök kategória nekem”, magyarázta.

Az NKA reformja és a parlamenti viszonyok

A kulturális élet átalakításának részeként az NKA támogatási rendszerének reformját hangsúlyozta, szakmai alapokra kívánva helyezni a kulturális pénzek elosztását, hogy az teljesítményorientált legyen.

„Én azért voltam early bird, és azért mentem a politika világába, hogy az NKA-s támogatások rendben legyenek”, emelte ki.

A parlamenti munkáról szólva elismerően nyilatkozott Magyar Péter felszólalásairól, miközben a Fidesz képviselőit az első ülésen egy úttörőtáborhoz hasonlította, akik később elcsendesedtek. A kormányzati luxus és a valóság közötti kontrasztot tartja a társadalom legfontosabb problémájának, amelyet a párbeszéd során hangsúlyozni kíván.

„Most jön az emberi nagyívűség, a nagy stílnek az ideje, és szerintem ezt valahogy a kis agyunkba be kell rakni, hogy történelmi lehetőség, hogy most itt pattog a labda”, taglalta Ervin.

A hazafiság újradefiniálása

Végül kitért a nemzeti jelképek méltóságának visszaadására és a hazafiság érzésének újradefiniálására. Az Ódry Színpad SZFE-nek való visszaadását és más ikonikus kulturális intézmények újjáélesztését is fontos feladatnak tartja. A társadalommal való közvetlen kapcsolatot és párbeszédet tartja a legfontosabbnak. A kérdés azonban nyitva marad: vajon ez a párbeszéd a nemzeti hagyományok és a keresztény gyökerek megerősítését, vagy egy újabb ideológiai átrendeződést szolgálja.