Müller Péter, a nemzet nagyszerű írója, egy év gyász után újra a szerelemre nyit. A 89 esztendős mester decemberben tölti be 90. életévét, de lelke fiatal, és szívét máris készen áll arra, hogy újra befogadja a szerelmet. Elhunyt felesége, Ági is ezt akarta: hogy Péter ne maradjon egyedül.
Egy élet a nők és a szerelem jegyében
Müller Péter egész pályafutása során vallotta: mindent a nőknek köszönhet. A nagymamának, az édesanyának, a feleségének és azoknak a női alakoknak, akik végigkísérték az életét. A szerelemről nemcsak írt, hanem annak minden árnyalatát át is élte. Feleségével, Ágival hetven éven át voltak egymás társai, bár házasságuk történetéhez egy nehéz időszak is hozzátartozott.
„A feleségemmel, Ágival hat év kimaradt a közös életünkből. Elhagyott, hat évig nem volt mellettem, nem voltunk együtt. Én akkor is kerestem valakit, mert nem akartam és nem tudtam egyedül élni” – vallott kapcsolatfüggőségéről az író.
Az öregkor nem akadály: „rossz kabát, ami szűk”
Az elválás időszaka fájdalmas felismeréseket hozott Müller számára. Megtanulta, hogy vannak élethelyzetek, amelyek ellen nem lehet küzdeni, mert azok a sors részei. Az író szerint az ember ilyenkor kénytelen szembenézni azzal, mennyi a kapcsolatban a vágy, a szenvedély, az érzékiség és a szerelem, és mennyi az, ami egyszerűen a sors által meghatározott.
„Nekem ez az öregkor szokatlan, olyan, mintha fölvettem volna egy rossz kabátot, ami szűk, ami nem rám van tervezve” – jelentette ki.
Ennek ellenére ma is terveket sző, álmodozik, és nem mondott le arról, hogy újra szerelmes legyen. „Egy kilencvenéves férfi is tud nagyon szerelmes lenni” – szögezte le a Best magazinnak.
Milyen társra vágyik a mester?
Müller Péternek határozott elképzelése van arról, milyen társat szeretne maga mellé.
- Szépség: „Először is legyen szép. Az nekem nagyon fontos. A szépség alatt értem azt a szexepilt, ami nem biztos, hogy a divatlapok meg az újságok címlapján szerepelhetne, de legyen benne valamilyen olyan fajta sugárzás, ami vonzó.”
- Humor: „És legyen humora. Ha nincs derű és humor benne, az a leglélekidegenebb állapot. Ha nem tud nevetni, derülni ezen az egész csődbe ment világon, akkor az nem lehet az én társam.”
- Megértés: „Velem kapcsolatban legyen megértő, mert bizonyos szempontból egy őrült vagyok, rendetlen, nem tudom, mit hova tettem.”
A gyász feldolgozása: a munka és az írás ereje
Felesége halála után Müller a munkába menekült, és önéletrajzi könyvének megírásába kezdett, amely sokat segített neki a veszteség feldolgozásában. Az alkotás kapaszkodót adott a nehéz hónapokban, amikor egyedül maradt és gyászolt. Ági életének utolsó éveit súlyos betegség árnyékolta be, és a házaspárnak volt ideje felkészülni az elkerülhetetlenre.
Sokszor beszélgettek arról, mi történjen azután, hogy az asszony elmegy. Péter szerint felesége azt szerette volna, ha a halála után sem marad magányos, és újra rátalál a szerelem.
„Most újra nyitott a szívem egy új szerelemre, vágyom egy társra. Remélem, nem kell sokáig várnom rá. Ági is ezt akarta, hogy a halála után ne maradjak egyedül, találjon rám az újabb szerelem” – hangsúlyozta reménykedve.
Istenhez fohászkodtak az utolsó időkben
Az író ma is őrzi felesége emlékét, és biztos abban, hogy ez az emlék örökre része marad az életének. Úgy véli, az a nő, aki egyszer majd belép az életébe, el kell, hogy fogadja ezt a múltat, amelyet soha nem fog elengedni. Egy különösen megható emléket is felidézett, amikor felesége már nagyon elfáradt a küzdelemben, és együtt imádkoztak Istenhez.
Müller Péter története azt üzeni mindannyiunknak: a magyar ember soha nem adja fel, még a legnagyobb veszteség után sem. A szerelem, a hit és a remény örök értékek, amelyek átsegítik az embert a legnehezebb időszakokon is.