A Lyukasóra folyóirat fennállásának 35. évfordulóját ünnepelte a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol alapítója, a 95. születésnapjához közelítő Szakonyi Károly előtt is tisztelegtek. Az esten előkerült dokumentumok, fényképek és dedikációk egy olyan irodalmi közeg történetét idézték fel, amely a magyar szellemi élet meghatározó pillére maradt.
Mit őriz a nemzeti gyűjtemény a Lyukasóráról?
Török Petra, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató-helyettese köszöntőjében hangsúlyozta: a közgyűjteményben adja magát a kérdés, mit őriz a magyar irodalmi muzeológia a folyóiratról és Szakonyi Károly életművéről. A válasz lenyűgöző: a PIM könyvtárában a lap példányai mellett dedikációk, meghívók, rendezvénydokumentumok és hangfelvételek is őrzik a lap körül kialakult szellemi közeg emlékeit.
Egy dedikáció, amely egy egész korszakot idéz
Az első szám egyik példányába írt kézírásos sorokat Török Petra olvasta fel: „Íme, az első szám a tiéd. Köszönöm, hogy segítettél meggyógyulni, hinni, élni, dolgozni.” A mondat mögött nem csupán egy folyóirat intézménytörténete áll, hanem az indulást körülvevő emberi kapcsolatok melegsége.
Hogyan élte túl a Lyukasóra a rendszerváltás utáni évtizedeket?
A múzeum kisnyomtatvány-gyűjteményében 1993-tól maradtak fenn a Lyukasóra estjeinek meghívói. Ezek egy olyan korszak emlékei, amikor az irodalmi rendezvényeket még papírlapok hirdették, a folyóirat estjei pedig a Műcsarnoktól az Üllői úti Lyukasóra Galériáig több budapesti helyszínen megfordultak. A médiatárban őrzött beszélgetések már a kilencvenes évek elején ugyanazokról a kérdésekről szóltak, amelyek ma is foglalkoztatják a lapot: szerkesztési elvekről, példányszámokról, utánpótlásról és pénzről.
Egy barátság, amely túlélte az időt
A PIM nyilvántartásában több mint négyszáz tétel kapcsolódik Szakonyi Károlyhoz. Előkerült egy bekeretezett fénykép is, amelyet Szakonyi ajándékozott Gyurkovics Tibornak annak hetvenedik születésnapjára. A két író ugyanabban az évben született, és a képhez írt sorokban Szakonyi azon tréfálkozott, vajon egyszer ők is megérik-e a hetvenet. A fénykép ma már a PIM művészeti tárának emléktárgyai között van, Gyurkovics hagyatékát 2022 óta gondozza a múzeum.
Milyen tervekkel készül a Lyukasóra a jövőre?
A folyóirat megújult formában folytatódik. Különszám született Rejtő Jenő munkásságáról, a következő időszakban pedig 1956 hetvenedik évfordulója és Albert Camus életműve kerül a középpontba. Az utóbbi lapszám az 1956-os forradalmat részben Camus magyar ügyhöz fűződő viszonyán keresztül közelíti meg, és ritkábban látható korabeli fényképeket is közöl majd.
Borbély László főszerkesztő elmondta: szeretnének fiatalabb szerzőket is bevonni, miközben megtartják azt a szellemi közeget, amelyet a lap az elmúlt évtizedekben kialakított. A folytatásnak ugyanakkor prózai feltétele is van: az anyagi háttér biztosítása nélkül a szándék önmagában nem elegendő.
Mit olvasott fiatalon Szakonyi Károly?
Az este végén Szakonyi Károly maga is hosszabban beszélt. Arról kérdezték, mit olvasott fiatalon. Nem Rejtővel kezdte, ezt maga is mosolyogva ismerte el, hanem már korán azokhoz az írókhoz fordult, akik később az ízlését is meghatározták: Kosztolányi, Krúdy, Tamási, Móricz, Veres Péter, majd az oroszok közül Csehov. „A könyv nagyon érdekelt. Arra voltam kíváncsi, hogy hogy csinálják” – mondta.
Az esten Szakonyi Károly mellett Réti Attila művészeti vezető, Elmer István író, a lap korábbi főszerkesztője, valamint Thuróczy Gergely, a PIM tudományos munkatársa is részt vett. Ott volt Varsányi Ferenc filmrendező is, aki a Rejtő Jenő életét feldolgozó „Volt egyszer egy regényhős, akit P. Howardnak hívtak” című filmet rendezte. Győrffy Gergely hegedűművész közreműködésével, Völgyi Tóth Zsuzsa moderálásával zajlott a rendezvény.
A Lyukasóra és Szakonyi Károly története bizonyítja: a magyar irodalom ereje a hagyományőrzésben és a közösségteremtésben rejlik. A nemzeti kultúra ezen értékei méltán érdemlik meg, hogy a következő nemzedékek is megismerjék őket.