Dr. Rachel Megahy klinikai pszichológus szerint a kisállat elvesztése után érzett gyász intenzitása akár egy emberi szerettünk elvesztéséhez is hasonlíthat. A brit RSPCA felmérése szerint a kisállatukat elvesztő emberek kétharmadát megdöbbenti, milyen intenzív gyászt élnek át, 93 százalékuk pedig arról számol be, hogy úgy érezte, teljesen összetört a szíve. Nem csoda, hogy sokan úgy élik meg: szeretett kedvencük lelke tovább él, és kapcsolatba akar velük lépni.
Miért olyan fájdalmas egy állat elvesztése?
Egy állat hosszú éveken keresztül a mindennapjaink állandó szereplője: jelen van ébredéskor, hazaérkezéskor, a családi rutinokban. Olyan szeretetet és érzelmi biztonságot adhat, amelyhez nem társulnak az emberi kapcsolatok bonyolult elvárásai és konfliktusai. A veszteség után sok gazdi számol be arról, hogy mintha még mindig hallaná, látná vagy érezné kedvence jelenlétét. Egy ismerős zaj, a körmök kopogása, egy korábban megszokott mozdulat vagy egy különös álom is azt az érzést keltheti, hogy az állat valamilyen módon még velük van. Mások ezeket spirituális jelként értelmezik.
Az állat-médium, aki fényképek alapján lép kapcsolatba az elhunyt állatokkal
A Daily Mailnek nyilatkozó Jane Alexander annyira nehezen dolgozta fel 16 éves kutyája, Dan halálát, hogy végül egy állat-médiumhoz, Jackie Weaverhez fordult. Weaver azt állítja, fényképek segítségével képes ráhangolódni az elpusztult állatokra, és képek, hangok, érzelmek formájában érzékel információkat. Alexander ugyan ezután sem vált teljesen bizonyossá abban, hogy valóban kapcsolatba lépett Dannel, a beszélgetés mégis megnyugtatta.
Dan minden várakozásra rácáfolva a végsőkig élvezte a sétákat, igaz, már csigalassúsággal, és a jutalomfalatokat. Az állatorvos szerint a sok egészségi problémája ellenére jól volt: elvesztette a látását és a hallását, szívzöreje volt, és szaruhártyafekéllyel is küzdött. Aztán eljött egy szörnyű éjszaka, amikor a fájdalomtól felsikított, lihegve és remegve állt fel. Az ügyeletes állatorvosnál kiderült, hogy szív- és légzési elégtelenségben szenved, így elérkezett az idő, hogy elengedjék.
A magyar gazdik, akik jeleket kaptak elveszített kedvenceiktől
Az RSPCA felmérése szerint a gazdik 57 százaléka úgy érzi, környezete miatt el kell rejtenie a gyászát. Pedig attól függetlenül, hogy valaki pszichológiai folyamatnak vagy túlvilági kapcsolatnak tekinti az ilyen élményeket, az általuk kiváltott érzések nagyon is valóságosak. Magyar gazdik is meséltek olyan esetekről, amikor úgy érezték: elveszített kedvencük még egyszer, valamilyen módon jelentkezett náluk.
Szekér István és Édike
Szekér István és párja Édikét a Fehérvári Hérosz állatotthonból fogadta örökbe. Már a találkozásukat is különös esemény előzte meg. Korábbi kutyájuk, Szuszi halála után István párja félálomban többször azt hallotta: „Édi-Édi!“. Nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget, később azonban az állatotthonban egy vöröses szőrű kutya azonnal odament hozzájuk. István párja ránézett, és azt mondta: „olyan édeske vagy“. Így kapta az Édike nevet.
A kutya igazi családtag lett, szeretett tanulni, a gazdái mellett lenni, és különösen kedvelte a hullahopp karikán való átugrálást. Idős korára azonban állapota fokozatosan leromlott. 2021 végén már egyszer úgy tűnt, haldoklik, de váratlanul összeszedte magát, és még kilenc hónapot kapott. Később azonban ismét rosszabbul lett, elesett, meggörbült a háta, és gazdái végül meghozták a legnehezebb döntést.
István végig beszélt hozzá az állatorvoshoz vezető úton, majd az utolsó pillanatig mellette maradt.
„Megkapta a bódítót, majd a méreg injekciót, elment, szépen csendesen. Én végig fogtam a bal mancsát.“
Édikét másnap temették el. Néhány nappal később azonban Istvánék olyasmit vettek észre, amit máig az elpusztult kutya jelének tartanak. Édike kedvenc hullahopp karikáját a szekrény és a fal között tartották, ahonnan azt korábban kissé meg kellett húzni, hogy ki lehessen venni.
„És akkor megdöbbenve láttuk, hogy a karika nincs a helyén, hanem jóval kijjebb volt! Így jelzett Édike!“
Nagy Ildikó és Kisfiú
Nagy Ildikó több szeretett állatát is elveszítette. Francia bulldogja, Kisfiú mindössze hétéves volt, amikor csontrákot diagnosztizáltak nála, és amputálni kellett a lábát. Az állatorvos még évekkel biztatta a családot, a kutya azonban meghalt. Korábban már elveszítették Kisfiú 14 éves társát, Bocikát is.
Ildikót különösen Kisfiú halála viselte meg. A veszteséget követően azonban többször olyan hangokat hallott, amelyek egy pillanatra visszahozták számára a kutyákat.
„Sokszor hallottam, ahogy kopognak a kövön a kis körmeik, az alvásuk közbeni horkolásuk. Ilyenkor szinte elfelejtettem, már nem élnek.“
Egy másik története még régebbre nyúlik vissza. Ugyanabban az évben veszítette el 16 éves sziámi macskáját és dalmatáját, Mandát. A két állat nemcsak hozzá, hanem egymáshoz is rendkívül ragaszkodott. Hónapokkal később Ildikónak különös álma, vagy ahogy ő fogalmaz, talán látomása volt.
„A dalmata hátán állt a cica, és az orrán volt egy pillangó. Gyönyörű virágos réten sétáltak el. Meggyőződésem volt, együtt vannak.“
A cicával kapcsolatban később még erősebb élményt élt át. Állítása szerint néhány héttel a halála után teljesen valóságosan megjelent előtte. Ildikó ekkor arra kérte, hogy engedje el őt, helyette pedig küldjön hozzá egy másik macskát. Később kétszer is talált cicát, de egyiknél sem érzett semmi különöset.
„Majd a harmadiknál éreztem: őt küldte.“
Gyursánszky Brigitta és a hófehér jel
Gyursánszky Brigitta 16 éves kiskutyáját tavaly december 29-én veszítette el. Az állat állapota mindössze egy hét alatt súlyosra fordult, ezért végül el kellett altatni. Néhány nappal később Brigitta az esti égboltot nézve arra kérte kedvencét, adjon valamilyen jelet arról, hogy még mindig a közelében van.
„Január 1-jén este felnéztem a sötét égre, és azt kértem kiskutyámtól, hogy küldjön egy jelet, hogy a közelemben van. És január 2-án hajnalban elkezdett hullani a hó.“
Brigitta számára nem volt kérdéses, mit jelentett a váratlan élmény:
„Én úgy érzem, kiskutyám így jelzett nekem, mert ő hófehér pincsi volt, és imádta a havat! Borzasztóan hiányzik a drága kiskutyám!“
Önmagában természetesen a hóesés hétköznapi meteorológiai jelenség, Brigitta számára azonban egészen más jelentést kapott. Kutyája hófehér pincsi volt, ráadásul imádott a hóban játszani. A gyászoló gazdi ezért úgy élte meg, hogy pontosan azt a jelet kapta, amelyet előző este kért.
Gyakori kérdések a háziállatok túlvilági jeleiről
Valódiak-e a háziállatok halál utáni jelei?
A gyászoló gazdák által észlelt jelek, mint a hangok, álmok vagy látomások, nagyon is valóságos érzelmi élmények. Hogy ezek pszichológiai folyamatok vagy spirituális kapcsolatok, azt mindenki saját meggyőződése szerint ítéli meg.
Hogyan dolgozzák fel a gazdák a kisállat elvesztését?
A gyász feldolgozásában segíthet a beszélgetés, a szertartásos búcsú, valamint a kedvenc emlékének ápolása. Sokaknak megnyugvást ad a spirituális kapcsolatba vetett hit is.
Mit mond a tudomány az állatok gyászáról?
Dr. Rachel Megahy klinikai pszichológus szerint a kisállat elvesztése után érzett gyász intenzitása akár egy emberi szerettünk elvesztéséhez is hasonlíthat, ami teljesen természetes reakció.