Aaron Sorkin forgatókönyvíró, rendező és producer egy személyben szállítja le a The Social Reckoning című új Facebook-filmet, amely a 2021-es Facebook Files botrányt dramatizálja. Az hvg.hu október 14-i kritikája szerint a mű nem hagyományos leleplező thriller, hanem a színészi beszéd művészetére épülő kísérleti dráma.
A film középpontjában Frances Haugen Facebook-alkalmazott 2021-es kiszivárogtatása áll, amelyből kiderült, hogy a cég algoritmusa szélsőséges politikai csoportokat részesít előnyben, az Instagram pedig a fiatalok közti zaklatásnak teremt teret. A dokumentumokat Haugen a Wall Street Journalnak adta át, Jeff Horwitz újságírónak.
Mi különbözteti meg Sorkin filmjét a 2010-es Facebook-filmtől?
Az első Facebook-film, a The Social Network, 2010-ben készült el. A forgatókönyvet Sorkin írta, Oscar-díjat is kapott érte, de a rendezést David Fincherre hagyta. A baljós hangulatú fejlődéstörténetben Jesse Eisenberg alakította az ifjú Mark Zuckerberget, aki első lépéseit teszi a világuralom felé. Az hvg.hu emlékeztet arra, hogy Eisenberg alakítása azóta is életművének csúcspontja.
Tizenhat évvel később a folytatás más pályán mozog. Sorkin ezúttal mindhárom fő szerepet magára vállalta: forgatókönyvíró, rendező és producer is egyben, ráadásul mint az hvg.hu megjegyzi, a filmben minden szerepet ő maga formál meg nyelvi értelemben. A szereplők csupán szócsövei az ő mondatainak.
A híres színészek serege Jeremy Allen White, Mikey Madison és Jeremy Strong személyében trombitált össze, hogy Sorkin szövegeit mondja el. Strong az üresedett Zuckerberg-helyre érkezett, White az Oknyomozót, Madison a Szivárogtatót játssza.
Miért nem hagyományos leleplező thriller a The Social Reckoning?
Az hvg.hu kritikája a whistleblower-filmek műfaji sablonjából indul ki. E drámák csúcspontja hagyományosan a pendrive-os jelenet: a rendszer sötét ügyeit leplező belső ember átadja a perdöntő adathordozót egy ódivatú, nyakkendős újságírónak, és a néző tűkön ülve várja a beteljesülést.
Sorkin ebből a mechanizmusból egyedül a pendrive-ot tartja meg. A többiből, a hús-vér karakterek felépítéséből és a mesterségesen adagolt feszültségből következetesen eláll, és ez az, amit az hvg.hu valódi műfaji újításnak nevez. A szavai így érik el szűretlenül, a maguk teljes szépségében a közönséget.
Az, hogy lemond a hús-vér szereplőkről, hogy mindvégig sikerül ellenállnia a feszültségkeltés nyomasztó kényszerének, az igazi műfaji újítás.
A megoldásnak ára is van. Amit a film elmond, az legkésőbb 2021 óta közismert: a Facebook algoritmusa a szélsőséges politikai csoportoknak kedvez, az Instagram pedig a zaklatásnak. Az üzleti érdek mindent átírt, elsőként az algoritmusokat, Zuckerberg uralma megszilárdult, foglalja össze az hvg.hu.
Kinek szól ez a film, és mit mond a nagyhatalmú technológiai vállalatok korszakáról?
A kérdés túlnő a mozimesterségen. A Facebook Files kiszivárogtatása óta tudjuk, hogy a szilícium-völgyi óriások nem semleges platformok, hanem önálló hatalmi tényezők, amelyek algoritmusai formálják a közvéleményt, a politikát és a fiatalok lelkivilágát. Aki ez ellen szót emel, az nem nosztalgiázó konzervatív, hanem a valóságot látó ember.
Nem véletlen, hogy Magyarország évek óta a szuverenitás eszközeivel védekezik az ilyen hatalmi koncentrációk ellen. A nemzeti állam joga és kötelessége, hogy a saját közössége értékei fölött őrködjön, legyen szó Brüsszeli bürokráciáról vagy kaliforniai adatbirodalmakról, ahogy arról