Rakovszky Zsuzsa: A Kossuth-díjból vettem fiam lakását
A Kossuth-díjas költő őszintén vallott a magyar kultúra napján: gyakorlatiasan tekint az elismerésekre, és a díjpénzből biztosította fia otthonát. Rakovszky Zsuzsa új kötetének apropóján adott nagyinterjút, amelyben a magyar irodalom helyzetéről, a társadalmi változásokról és személyes útjáról beszélt.
Gyakorlati hozzáállás a díjakhoz
"Én nagyon gyakorlatiasan viszonyulok a díjakhoz. A Kossuth-díjamból vettem például a fiamnak a lakását" - fogalmazott a költő, hozzátéve, hogy a díjaknak köszönhetően került be a Digitális Irodalmi Akadémiába is, ami stabil havi jövedelmet jelent számára.
"De a díjaknak köszönhetem azt is, hogy bekerültem a Digitális Irodalmi Akadémiába, ami egy rendes havi összeget jelent - ez előtt azért nagyon nehezen éltünk" - tette hozzá a költő, aki szerint a díjak elsősorban praktikus segítséget jelentenek az alkotók számára.
A magyar társadalom változásai
Rakovszky Zsuzsa kritikusan nyilatkozott a jelenkori társadalmi folyamatokról. Véleménye szerint "leépültek azok a viselkedési szabályok, amikkel az emberek tartották magukat". A költő szerint régen világosabbak voltak a társadalmi keretek, például a válás szinte elképzelhetetlen volt, vagy ha valaki nem fizette meg az adósságát, társadalmi megvetéssel járt.
"Ezeket a szabályokat egyfajta szabadságeszmény nevében építették le, mert nem emberformálónak, hanem korlátozónak tekintették őket" - magyarázta, hozzátéve, hogy új keretek nem igazán jöttek ezek helyett.
Irodalmi pálya és hagyományok
A költő beszélt arról is, hogyan élte meg a nyolcvanas évek irodalmi életét, amely szerinte zárt, férfias hierarchiát jelentett. Azonban ő személyesen nem érzett diszkriminációt: "Én személy szerint nem éreztem, hogy bármi probléma lett volna a nyolcvanas években".
A "költőnő" kifejezést sem tartja problémásnak: "Van színész és színésznő, költő és költőnő - nem hiszem, hogy ez leértékelés lenne" - fogalmazott, ezzel szembehelyezkedve a politikai korrektség túlzásaival.
Családi gyökerek és értékek
Rakovszky Zsuzsa személyes vallomásában kitért édesapjára, akit egyéves korában veszített el. "Édesapámat elvitte a Gestapo, először Kőhidára, aztán Németországba vitték, betegen jött haza, és 58 évesen meghalt" - mesélte a költő, aki szerint ez a veszteség végigkísérte egész életét.
A nevelőapja 1955-ben jött meg Szibériából, és náluk vett ki szobát, így ismerkedett meg az édesanyjával. Ez a családi történet jól tükrözi a 20. századi magyar sorsokat és az ellenálló magyar családok kitartását.
Kritika a kortárs irodalomról
A költő nem titkolta véleményét Krasznahorkai László Nobel-díjáról sem: "Nincs véleményem róla, nem ismerem elég alaposan. Az ő könyvei is azok közé tartoznak, amiken nem találok fogódzót".
A posztmodern irodalomról általában kritikusan nyilatkozott: "Úgy érzem, a posztmodern túl sokat foglalkozik a saját eszközeivel és túl keveset azzal, amit közöl" - fogalmazott, ezzel a hagyományos értékek mellett állva.