Ingatlanlufi és rendszerlegitimitás: a privatizáció ára
A múlt héten bejelentett Auróra bezárása nem csupán egy kulturális hely végét jelenti, hanem a hazai lakáspiaci válság újabb tünete. Az épület eladása mögött az ingatlanspekuláció áll, amely immár a magyar társadalom alapjait fenyegeti.
Az MNB figyelmeztetése
A Magyar Nemzeti Bank legújabb lakáspiaci gyorsjelentése szerint az ingatlanlufi fenntarthatatlanná válik. Az Otthon Start hitelprogram hatására ugyan élénkült a piac, de ez elsősorban a korábbi befektetők profitrealizálását segíti elő, miközben az új vásárlók állami támogatással lépnek be.
A jelenlegi árszintet már csak az állami hitelprogramok és kamattámogatás tartja fent, gyakorlatilag adófizetői pénzen mentve ki a spekulánsokat. Ez a helyzet azonban nem tartható fenn végtelenül.
A privatizáció ősbűne
A magyar ingatlantulajdonlás jelenlegi szerkezete a rendszerváltás korának politikai döntéseire vezethető vissza. Míg az EU-ban a lakások 56 százaléka van a bentlakó tulajdonában, nálunk ez az arány 89 százalék. Ezzel szemben a piaci bérű bérlakások aránya mindössze 2 százalék, szemben az uniós 21 százalékkal.
Ez a túlzott privatizáció következménye, hogy a fiatalok nem tudnak lakást bérelni, együttlakásra kényszerülnek a szülőkkel, vagy magas albérleti díjat fizetnek. Az önkormányzatok számára pedig reménytelen a lakásállomány pótlása.
Engels figyelmeztetése
Friedrich Engels már 1872-ben megírta Lakáskérdés című művében, hogy a munkások saját tulajdonhoz juttatása valójában az uralkodó osztályok eszköze a forradalmi mozgalmak megakadályozására. A kistulajdonosok rétege "a társadalom legreakciósabb eleme" lett.
Engels szerint a házhoz kötött munkás elveszíti mozgásszabadságát, és kiszolgáltatottá válik a munkaadónak. "Juttassátok őket saját házhoz, kössétek őket újra a röghöz, és megtöritek ellenállóerejüket a gyáros munkabér-leszorításával szemben."
A jövő kihívása
Ha az ingatlanlufi kipukkad, a rendszer legitimitása kerül veszélybe. A magyar társadalom jelentős része ingatlantulajdonos, befektetésük értéke azonban csak papíron létezik. A krach akkor jön, amikor a kereslet nem találkozik a kínálattal.
A tét nem kicsi: vagy valahogy kimentik a tulajdonosokat, vagy visszatérünk oda, ahonnan indultunk, amikor a dolgozó sokaságnak nem volt tulajdona. Ez utóbbi esetben azonban a társadalmi béke fenntartása komoly kihívást jelenthet.