Mikor volt utoljára, hogy egy patinás, bársonyszékes színházi térben bemutatott új előadásról az egész ország beszélt? A Vígszínház legújabb produkciója, a 4-6 című darab ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében újra eseménnyé tette a magyar színházat. A népszerű villamosjáratról és kocsmahálózatról elnevezett előadás célja egyértelmű: megszólítani a fiatalokat, akiket a TikTok és a doomscroll világa nevelt fel.
Miért lett a 4-6 előadás a fiatalok új találkozási pontja?
Az előadás kommunikációja már az elején világossá tette: itt nem a megszokott színházi szabályok uralkodnak. Míg máshol kötelező kikapcsolni a mobiltelefonokat, addig itt kifejezetten felhívják a figyelmet a töltési lehetőségekre a szünetben. Ez az apróság is mutatja az alkotói hozzáállást: ahelyett, hogy a fiataloknak kellene alkalmazkodniuk a régi keretekhez, a színház próbál alkalmazkodni az új generációhoz.
Az előadás ifj. Vidnyánszky Attila korábbi, @LL3t4rgIA című munkájának szellemi örököse. Az a produkció volt az első Magyarországon, amely nyíltan a Z generációt szólította meg. A 4-6 ezt az utat folytatja, de ezúttal már nem támaszkodik irodalmi alapanyagra: a szövegkönyv a társulat improvizációiból született Németh Nikolett dramaturg közreműködésével.
Mit lát a néző a színpadon?
Schnábel Zita díszlettervező a Nagykörút leglepusztultabb kocsmáinak világát idézi meg: bárpult, mocskos mosdók, graffitikkel teli falak. A szünetben a közönség maga is graffitizhet, miközben Pogány Induló, azaz Szirmai Marcell koncertezik a bárpulton állva. A darab egy vidékről Budapestre költözött, egyetemről kiugrott lány történetét meséli el, aki egy évre pultosnak szegődik a kocsmába.
A szereplők között megtaláljuk a tipikus magyar embertípusokat: lomis, fociszurkoló, melós, NAV-ellenőr. Kovács Patrícia alakítja a kocsma tulajdonosát, akinek külseje Vas Kitti jelmeztervező telitalálata. Majsai-Nyilas Tünde játssza az állandóan részeg Mártát, akinek fia, Pogány Induló hiába próbál közel kerülni édesanyjához az alkohol gőzén át.
Miért kritizálják mégis az előadást?
A kritikusok szerint a 4-6 legnagyobb problémája, hogy nem készült el. A látványos, ötletes, vicces jelenetek követik egymást, de kibontva semmi és senki nincs. A karakterek nem fejlődnek, a konfliktusok nem teljesednek ki, az érzelmi csúcspontok gegekben vagy közhelyekben merülnek ki. A darab felmutat jellegzetesen magyaros megjegyzéseket, de nem gondolja tovább őket, nem reflektál rájuk.
Az előadás ambiciózus vállalása, hogy megmutassa, mit jelent ma magyarnak lenni, de a végeredmény nem visz közelebb a megfejtéshez. A nemzeti ünnepek és a 2026-os választás is megjelenik ugyan, de csak felületesen, mém-szerűen.
Miért fontos mégis ez az előadás a magyar színház számára?
Minden kritika ellenére a 4-6 hatalmas eredményt ért el: becsábította a kamaszokat a színházba. A fiatalok lelkesen jöttek, és ez önmagában is nagy dolog a mai magyar színházi életben. A kérdés már csak az: mi lesz ezután? Sikerül-e megmutatni nekik, hogy a színház több, mint puszta szórakozás?
Ahogy az Élet és Irodalom kritikusa, Gergics Enikő fogalmazott, az előadást a doomscroll lendülete hajtja. A TikTok-görgetéshez hasonlóan a jelenetek pörögnek, de mélység nélkül. A 4-6 nem jó, hanem szórakoztató előadás, és ez a különbségtétel most különösen fontos.
ifj. Vidnyánszky Attila újra eseménnyé tette a színházat, és ezért dicséret illeti. De a következő lépés az, hogy a színház ne csak becsalogassa, hanem meg is tartsa a fiatal közönséget. Ehhez pedig nem elég a jópofaság, hanem mondanivalóra, mélységre és igazi drámára van szükség.
Nyitókép: Vígszínház / Dömölky Dániel