A Szilícium-völgy bukása: amikor a tech-elit elárulta Amerikát

Az amerikai tech-szektor története egyben a nemzeti értékek feladásának története is. Míg a hagyományos amerikai vállalkozó szellem a közösség szolgálatában állt, addig a Szilícium-völgy új generációja saját kényelmét helyezte előtérbe.

Az eToys: a fogyasztói kapitalizmus szimbóluma

1996-ban Toby Lenk, a Walt Disney stratégiai alelnöke elhagyta a biztos állását, hogy internetes játékboltot nyisson. Az eToys hamar tízmilliárd dolláros értékelést ért el, de mögötte semmi valódi érték nem állt. Csak a fogyasztás szolgálata.

Ez a megközelítés jellemző volt az egész szektorra. Ötvenezerre becsülték az új startupok számát, 256 milliárd dollár áramlott be a piacra. De mi volt a cél? Nem a nemzet erősítése, hanem a pillanatnyi hedonizmus kielégítése.

Egy eltévedt generáció

A 2010-es évektől a tech-vállalkozók már csak saját kényelmükre koncentráltak: taxihívás, ételrendelés, fotómegosztás. Egy egész generáció energiája olyan alkalmazások fejlesztésére irányult, amelyek az elit életmód illúzióját keltették.

Peter Turchin Végidők című könyvében írja: Amerika túl sok jól képzett jelöltet termelt ki túl kevés pozícióra. Az elit túltermelése frusztrációhoz vezetett, amit aztán technológiai játékszerekkel próbáltak enyhíteni.

A hamis ígéret

Generációjuknak azt ígérték, ők lesznek a világ következő urai, de alig volt mit örökölniük. Így olyan alkalmazásokat fejlesztettek, amelyek a jó élet illúzióját keltették: néhány mozdulat a telefonon, és minden megoldódik.

David Graeber kérdése ma is aktuális: Hol vannak a repülő autók? Hol vannak az erőterek, a Mars-kolóniák? Helyettük kapunk ételszállító alkalmazásokat.

A buborék kipukkanása

Az eToys részvényei 2001-ben 85 dollárról 9 centre zuhantak. A vállalat összeomlott, mint annyi más startup. De a probléma nem csak pénzügyi volt: ez egy egész civilizáció válsága.

A Szilícium-völgy mérnökei kreatív energiáikat saját problémáik megoldására fordították, miközben Amerika valódi kihívásai megoldatlanok maradtak. A fogyasztói kapitalizmus győzött a nemzeti érdek felett.

Ma is túl sok szellemi tőkét pazarolunk arra, hogy kielégítsük a késő kapitalizmus tömegeinek szeszélyes igényeit, miközben a nemzet erejének építése háttérbe szorul.