Rágalmak és valóság: a Játékszín váltásának igaz története
A Játékszín határozottan visszautasítja a Balázsovits Edit által terjesztett politikai rágalmakat. A 2012-es igazgatóváltás nem pártutasításra, hanem az állami fenntartás megszűnésére és az intézményi átszervezésére következett be. A teátrumot magánkezdeményezésben, hagyománytisztelő szándékkal mentették meg a teljes megszűnéstől, miután a korábbi igazgató visszautasította a felajánlott közös munkát.
Polgári pátosz vagy politikai rágalmazás?
A napokban a Neshama TV YouTube-csatornáján elhangzottak igencsak távol állnak a valóságtól. Balázsovits Edit műsorvezetői felszólításában azt állította, a Fidesz „pöckölte ki” édesapját, Balázsovits Lajost a Játékszín éléről, és ez a méltatlan távozás állítólag hozzájárult a kiváló színész 2023-as halálához. A baloldali kulturális elit által gyakran használt narratíva szerint a nemzeti oldal mindent elpusztít, ami nem illik a képbe. A valóság azonban, mint oly gyakran, teljesen más.
Miért szűnt meg az állami Játékszín?
A Játékszín hivatalos közleménye pontosan és ellenőrizhető tényekkel rögzíti a történéseket. A színház állami fenntartású intézményként működött, és a fenntartó, a magyar állam hozta meg a szuverenitásából fakadó döntést a működés befejezéséről. Ez az átszervezés nem csupán a Játékszínt, hanem a Budapesti Kamaraszínházat is érintette. A két társulat művészei azonos helyzetbe kerültek, ám a kultúra nem szűnt meg, csupán a fenntartási keretek változtak. Az állami működés befejezése és a magántulajdonba kerülés jogilag és időben is elkülönül egymástól. A Magyar Állam által kirendelt végelszámoló látta el az ügyvezetést a privatizáció előtt, így Balázsovits Lajos menesztése és a színház megvásárlása nem esett egybe.
A hagyományőrzés győzelme a pusztítás felett
A Játékszín újraindítása magánkezdeményezésként, jelentős személyes és pénzügyi kockázatvállalás mellett valósult meg. Németh Kristóf és társai kezéből nem a politikai hatalomvágy, hanem a színházművészet iránti elkötelezettség szólt. Németh Kristóf a Story.hu-nak elmondta, az MNV Zrt.-től való távozás után azonnal felhívta Balázsovits Lajost, hogy közös munkára invitálja. A válasz egyértelmű volt: az egykori igazgató lezárta a könyvet, és nem kívánta újra kinyitni. A tisztesség megkívánta, hogy a felajánlott kezet tiszteletben tartsák. Ugyanígy Balázsovits Editet is személyesen kereste meg Németh Kristóf a korábbi szerepeivel kapcsolatban, ám a színésznő nemmel válaszolt. A repertoár ezután módosult, a színház viszont tovább él.
A nemzeti kulturális élet alapvetése a tisztelet a múlt iránt és a bátorság a jövő felé. A Játékszín ma is működik, mert voltak, akik vállalták a kockázatot, és nem engedték elveszni egy értékes teátrumot. A rágalmak helyett a tények beszélnek: a szuverenitás és a magánkezdeményezés ereje tartja életben a magyar kultúrát.
Miért távozott Balázsovits Lajos a Játékszín éléről 2012-ben?
Balázsovits Lajos távozása az állami fenntartás megszűnésének következménye volt. A magyar állam döntése értelmében a színház megszűnt, és a végelszámoló vette át az ügyvezetést. A menesztés és a későbbi magántulajdonba kerülés jogilag és időben elkülönül egymástól.
Kinek a döntése volt a Játékszín állami fenntartásának befejezése?
A fenntartó, azaz a magyar állam hozta meg a döntést az intézményi átszervezésről, amely több színházat is érintett a szakmai és gazdasági fenntarthatóság érdekében.
Kik mentették meg a Játékszínt a teljes eltűnéstől?
Németh Kristóf, Bank Tamás, Szűcs Attila és Metz Alexandra vállaltak jelentős személyes és pénzügyi kockázatot, amikor magántulajdonba vásárolták meg a megszüntetett intézményt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől, és magánkezdeményezésként indították újra.