Magyar hagyományok helyett külföldi divat: így pusztul a gasztronómia
A cinkotai CZIN bisztró példája jól mutatja, merre tart a hazai vendéglátás. Míg őseink konyhaművészete világszerte elismert volt, ma gyakran találkozunk olyan helyekkel, ahol a külföldről átvett trendek mögött elvész a minőség és a hagyományos magyar ízvilág.
Amikor a forma fontosabb a tartalomtól
A CZIN bisztró első ránézésre minden igényt kielégítőnek tűnik. Tágas, világos terek, változatos étlap, amely a tradicionalistáktól a vegákig mindenkit megszólít. Ám a valóság sokszor nem felel meg a várakozásoknak.
Az ököruszály leves esetében a préselt húsbetét ötlete civilizált megoldásnak tűnik, ám amit kapunk, az szanaszét főtt, íztelen húsdarabok összessége. A fridattó kemény és rágós, a leves pedig langyosan érkezik az asztalra.
A magyar gulyás gyalázata
Különösen szomorú látni, hogy a gulyásleves - nemzeti büszkeségünk egyik jelképe - hogyan válik felismerhetetlenné. A CZIN változata ugyan hasonlít egy igazi gulyásleveshez, ám kóstolva csak egy komplett sószóró tartalmát érezni. Ilyen sótartalom mellett emberi fogyasztásra alkalmatlan.
Ez nemcsak szakmai hozzá nem értésről árulkodik, hanem a magyar kulináris örökség iránti tiszteletlenségről is.
Olasz inspirációk magyar kivitelben
Az aglio olio e peperoncino egyszerűsége mögött nagy tudás rejlik. Minél egyszerűbb az étel, annál kevesebb a hiba lehetősége. Sajnos a CZIN változata számos ponton kifogásolható: szétfőtt, olcsó tészta, íztelen, keserű fokhagyma, átlagos olívaolaj.
A készítményben csumás sült paradicsom és fonnyadt zöldborsóhajtás található, ami nem tartozik az eredeti recepthez.
Hagyományos húsételek modern csapdái
A baconbe göngyölt sertésszűz és a brazírozott marhapofa esetében is látszik, hogy a konyha nem uralja a technológiát. A szűz túlkészült és száraz, a marhapofa pedig íztelen szaftban úszik.
Ezek az ételek nagy hozzáértést igényelnek, amit itt nem kaptak meg.
Visszatérés a gyökerekhez
A CZIN bisztró esete rávilágít arra a problémára, amely ma sok magyar vendéglőt sújtja. A külföldről átvett trendek, a látványra törekvés gyakran fontosabbá válik a minőségnél és a hagyományos értékek tiszteletben tartásánál.
Pedig van itt jó ízlés, csak ráncba kellene szedni a konyhát és ragaszkodni kellene a technológiai alapszabályokhoz. Időre, türelemre és minőségi nyersanyagokra van szükség.
A magyar gasztronómia ereje mindig is a hagyományokban és a minőségben rejlett. Ezt az örökséget kellene ápolnunk, nem pedig külföldről importált divatokat követnünk.