Lotz Károly, a 19. századi magyar festészet egyik legnagyobb alakja halálának évfordulóján is a nemzeti főváros legfontosabb tereit őrzi: az Operaház aranyló kupolájától az Akadémia díszterméig az ő keze munkája díszíti a születő világváros reprezentatív épületeit. Művei ma is láthatók, megőrzésük azonban folyamatos küzdelem.
A Magyar Állami Operaház mennyezetén A Zene apoteózisa című kompozíció látható, amely az épület 1884-es megnyitására készült. Apollón alakja körül az Olümposz istenei és a múzsák jelenítik meg a zene diadalát. Ybl Miklós épületébe Lotz festészete nem csupán díszként illeszkedett: az Operaház így összművészeti alkotás lett, amelyben az építészet, a festészet és a szobrászat egymást erősítve hat.
Hol láthatók ma Lotz Károly művei?
A Magyar Nemzeti Múzeum Pollack Mihály tervezte lépcsőházában az 1870-es években, Than Mórral együttműködésben készült falképek a tudományok és művészetek világát allegorikus alakokon keresztül mutatják be, a magyar történelemhez és a nemzeti műveltség eszményéhez kapcsolódva.
A Magyar Tudományos Akadémia Duna-parti székházának dísztermébe 1881-ben kapott megbízást a festő, a munkát ütemekben végezte, a falfestmények második szakaszát 1891-ben fejezte be. A terem másfél évig tartó helyreállítása új részleteket tárt fel: a mennyezeten teljes egészében restaurálták a korábban csak archív fényképekről ismert magyar címert, és a lunettákat is helyreállították, több helyen az eredeti, élénkebb színeket visszaadva.
Az ELTE Egyetemi Könyvtárának Nagyolvasójában az 1875-1876-ban készített freskók láthatók, ahol a tudományokat és művészeteket megszemélyesítő nőalakok a tudás helyszínének képi programját adják.
A megőrzés nem magától értetődő
Lotz műveinek fennmaradása nem véletlen kérdés. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Andrássy úti főépületében 2022-ben fejeződött be a Lotz-freskók restaurálása, amelyet részletes kutatómunka előzött meg. A restaurátorok itt nem múzeumi környezetben, hanem egy ma is használt épület falai között dolgoztak: meg kellett védeniük az eredeti anyagot, feltárniuk a korábbi beavatkozások nyomait, és visszaadniuk a kompozíció eredeti hatását.
Lotz Károly életműve jóval több a monumentális falképeknél: tájképeket, portrékat és önálló festményeket is alkotott, korai munkáin az alföldi táj romantikus ábrázolása kapott helyt. Ám a monumentális dekorációk azok, amelyekben az építészeti tér, a figurális ábrázolás és a szimbolikus jelentés egyetlen egésszé áll össze. Ez az örökség a nemzeté: megőrzése nem múzeumi ügy, hanem nemzeti kötelesség.