A Kárpát-medence magashegyi szállodái közül a galyatetői Nagyszálló mindig is kivételes helyet foglalt el a magyar szívben. Az 1939-ben átadott, alpesi és tátrai mintákat követő épület ma is őrzi egykori fényét, ám kapui sajnos továbbra is zárva maradnak. A 964 méteres magasságban fekvő szálloda körül ma nagy a csend, miközben a nemzeti turizmus iránti vágy egyre erősebben él bennünk.
Miért fontos a galyatetői Nagyszálló a magyar turizmusban?
A két világháború közötti időszakban Magyarország turisztikai szerepe látványosan fejlődött, ami egybeesett a szabadidő eltöltésének európai változásaival. A trianoni békeszerződés következtében elveszítettük népszerű tengerparti és magashegyi üdülőhelyeinket, mint Abbázia és a Magas-Tátra, ezért a hazai hegyvidékek, különösen a Mátra került a figyelem középpontjába.
Hogyan épült fel a galyatetői Nagyszálló?
Az Állami Alkalmazottak Nyugdíjjárulék Alapja 1936-ban országos tervpályázatot írt ki egy hegytetőn kialakítandó nagyszálló megtervezésére, amelyet Puskás Károly és Uray György nyert meg. A megvalósuló épület lényegesen nagyobb lett az eredeti elképzeléseknél, csaknem duplája a tervezettnek. A 170 méter hosszú szálló jól ötvözte a helyben fellelhető terméskő anyaghasználatot a modern építészeti szellemiséggel.
Az épület alagsorában sportlétesítményeket és egy fedett, üvegfelülettel a napozókertre nyíló úszómedencét alakítottak ki. A belsőépítészeti munkák során élénk színekkel kialakított társalgó, bár és táncparkett várta a vendégeket, a medence terét világoskék mettlachival burkolták, az oszlopokat sötétkék Zsolnay-kerámiával díszítették.
Kik pihentek a galyatetői Nagyszállóban?
A szálló a korabeli elit és felső középosztály privilégiuma volt, ahol egy szoba napi költsége egy munkáscsalád havi bevételével vetekedett. A második világháború után azonban radikális változás következett be: az államosítással szakszervezeti tömegüdülővé alakult, ahol az élmunkások és családjaik pihenhettek. A Szabad Nép 1948-as beszámolója szerint a dolgozók hálásan nyilatkoztak a felejthetetlen nyaralásról, amelyet a Szakszervezeti Tanács tett lehetővé számukra.
„Elégedettek a Galyatetőn üdülő élmunkások. Szeretnők ha az ország összes vendéglátó üzemében megvalósítható lenne az az előzékeny és figyelmes kiszolgálás, amelyben minket részesít a Galya-Szálló üzemi bizottsága, igazgatósága és az itt dolgozó elvtársak.” – Szabad Nép, 1948. július 27.
A dolgozók még néhány évig szabadon keveredhettek az üdülő falai között, majd a szálló csendesen a korszak elitjének kedvelt pihenőhelye lett. Ide járt jó két évtizedig Kodály Zoltán is, ami jól mutatja a hely szellemi és kulturális jelentőségét.
Mi történt a szállodával a rendszerváltás után?
A SZOT-üdülő a rendszerváltásig folyamatosan működött, majd a Hunguest Hotels szállodacsoporthoz került, később konferenciaközponttal is bővült. A koronavírus járvány idején bezárták, és a tulajdonos felújítást tervezett, amelyhez a Kisfaludy-program keretében állami támogatást is kapott. Ehelyett azonban 2021-ben a szálloda eladása mellett döntöttek, amit portfoliótisztítással indokoltak.
Az új tulajdonos szintén nagyszabású felújítást és bővítést ígért, amelyhez közel 4 milliárd forintnyi állami támogatást kapott. A tervezett 2023-as, majd idén áprilisra ígért újranyitás azonban rendre elmaradt. Az építési területen ma nagy csend uralkodik, a szálloda közösségi média oldalain is legutóbb bő egy éve adtak életjelet a munkálatokról.
Miért hiányzik a galyatetői Nagyszálló a magyar turistáknak?
A szálloda környezeti adottságai kitűnőek, kialakítása a magashegyi üdülés érzetét kelti a kortárs látogatókban is. A 964 méteres magasság nyújtotta friss levegőt érezhetően hiányolják azok, akik szeretnék élvezni a magyar hegyvidék nyújtotta pihenés luxusát. A galyatetői Nagyszálló nem csupán egy épület, hanem a magyar turizmus és vendégszeretet szimbóluma, amely méltán várja, hogy újra megnyíljon kapui a hazai és külföldi vendégek előtt.
A szerző az Építészfórum munkatársa.
Források: Örökség, 2008 (12. évfolyam, 3. szám); Tér és forma, 1939 (12. évfolyam, 8. szám); Turistaság és Alpinizmus, 1934 (24. évfolyam, 4. szám)